Ígértem a Facebook oldalam követőinek korábban, hogy írok magamról egy kicsit. Vártam az ihletet, ami most jött meg.
Már óvodás koromban is szerettem barkácsolni, kreatív dolgokat készíteni. Ragasztottam, gyöngyöt fűztem, origamiztam. Az élet különös: az óvodai jelem gyöngysor volt :)
Később indián hajfonatokat, karkötőket készítettem. A papír mindig nagyon kedves alapanyagom volt. Szerettem ceruzával rajzolni. Általánosban grafikus is szerettem volna lenni, de sajnos nem sikerült jól a felvételim. Ennek több oka is van, amibe most nem szeretnék belemenni. Nem is bánkódtam miatta különösebben, mert pedagógia szakra felvettek, ami pici korom óta a legnagyobb álmom volt. Óvónőnek vagy tanárnak készültem. Imádtam és imádom a gyerekeket a mai napig. El sem tudtam képzelni akkor az életemet gyerekzsivaj nélkül. Középiskolában valahogy szünetelt az alkotás szinte minden formája. Nem szerettem a rajz órákat sem. Tini koromban mással voltam elfoglalva. Tanulás, barátok, bulik. És akkor szerettünk egymásba a vőlegényemmel. Igen, középiskola óta együtt vagyunk :)
Érettségi után elvégeztem egy OKJ-s gyermekvédelmi képzést, ami a
gyermekvédelem felé terelt. Beiratkoztam az SZTE BTK pedagógia szakára levelezőn,
mellette dolgoztam. Egy gyárban kezdtem, ami igencsak eltért az addigi elképzeléseimtől. Viszont könnyen elfogadtak a kollégáim és a munka sem volt nehéz. Szerettem ott dolgozni. Hiába volt három műszakos, de 19 évesen el tudtam végezni a rám kiosztott munkát felelősséggel. Lekötött az első hónapokban a munka és egyáltalán az átállás a felnőtt, dolgozó életre. Majd később elkezdtem élvezni, hogy van saját fizetésem, megvehetek magamnak "bármit". Így előtérbe kerültek ismét a hobbik. Megismerkedtem az akkor divatba jött szalvéta technikával, az akril festékekkel. Dobozokat dekoráltam, díszeket készítettem a családnak és a barátoknak.
Nem voltam nagy ékszer mániás régebben. Volt pár kedvencem, amiket szívesen hordtam, de ennyi. Utólag visszagondolva nem tudom hogy bírtam ki csillogó ékszerek nélkül :D
Az akkori kedvenc hobbi boltomban vásároltam szalvétákat, mikor elém kerültek barna és bronzos színű gyöngyök. Annyira megtetszettek, hogy nem bírtam őket otthagyni. Még aznap el is készítettem az első nyakláncaim. Abban az évben mindenki ékszert kapott ajándékba. Mikor már összegyűlt több ékszerem, elindítottam ezt a blogot. Ekkoriban már a blognak köszönhetően jött néhány megkeresés is. Sokáig nem mertem árusítani a holmijaim, mert nem voltam tisztában a lehetőségekkel. Pár évvel és néhány munkahely váltással később viszont utána jártam és elindítottam a Facebook oldalam, próbálkoztam a Meskával. A Facebook térnyerésével az lett a fő kommunikációs csatornám és a blogot elhanyagoltam.
Aki itt vagy a Facebookon nyomon követi a munkám, akkor láthatja mennyit fejlődtem, változtam az évek során. Igyekszem megújulni, követni a megrendelőim igényeit, a trendeket.
Sok-sok tervem van a jövőre nézve is, de ezeket egyelőre nem fedném fel.
Nem szerettem volna nagyon hosszúra ereszteni az írásom, ezért csak a főbb momentumokat ragadtam ki. Ha kíváncsiak vagytok még valamire, vagy kérdésetek van, szívesen válaszolok akár egy újabb bejegyzésben vagy privátban is.
Köszönöm, hogy rám szántatok pár percet az időtökből!
Niki
